A szólás olyan állandósult szókapcsolat, ami átvitt értelemben, képszerűen fejez ki egy másik szót (pl. "egérutat nyer" = elmenekül, "lóvá tesz" = átver).

A szólások nagy része régen keletkezett, népi eredetű szófordulat (pl. "hajítófát sem ér" = értéktelen, "pálcát tör felette" = ítélkezik), de manapság is születnek modern szólások (pl. "unja a banánt" = megelégel, "olajra lép" = megszökik).

A szólásokat akkor használják, ha színesebbé szeretnék tenni a szöveget, szemléletesebben szeretnének kifejezni valamit, hiszen egy szólás érzékletesebben, hatásosabban fejezi ki a mondandót, mint a vele azonos jelentésű hétköznapi szó (pl. "él‑hal érte" = imádja, "se füle, se farka" = zavaros).

A szólás nem azonos a közmondással. Míg a szólás csupán egy átvitt értelmű állítás valakiről vagy valamiről, addig a közmondás egy általános érvényű életigazságot ad át, jó tanáccsal szolgál, valamire tanítani akar. Ha meg akarod tudni, hogy egy állítás szólás vagy közmondás‑e, abban két támpont segíthet:

• a szólás nem teljes mondat, míg a közmondás kerek, egész mondatot alkot (pl. kutyából nem lesz szalonna, hallgatni arany); léteznek azonban mondat nagyságú szólások is, amelyek emiatt nehezebben megkülönböztethetőek a közmondásoktól (pl. "eltört a mécses" = sírva fakad, "nem babra megy a játék" = nagy a tét)
• a szólás jelentése rövid, egyetlen szóval vagy kifejezéssel helyettesíthető, míg a közmondás magyarázata hosszabb, valamilyen általános igazság vagy jó tanács (pl. "kutyából nem lesz szalonna" = az ember rossz természete nem változik, "hallgatni arany" = néha jobb nem megszólalni)

Forrás: Lexiq.hu